Magyarország legkorszerűbb népzenei formációja, a Zuboly. . . - 2010.02.10.
A Zuboly a hazai zenetörténet egyik legelképesztőbb vállalkozása. Az elmúlt két évben a brémai muzsikusok elszántságával zenélték, dalolták, regölték és reppelték végig hazánk minden valamire valóakusztikai terét. Zsuppal a hátukon megjárták már a söntések és színháztermek jótékony homályát és a modern művészeti galériák ragyogó fehér kiállítótereit. A Zuboly turmixgépében opera, operett, popslágerek, hiphop, beatbox-ritmusok, jazz-elemek, népdalok, szájharmonika- és falevél-szólók, nagybőgő, groteszk, népi hagyomány és a modern nagyvárosi folklór kavarog körbe-körbe – a végeredmény pedig élvezetes és lebilincselő. Nem is meglepő, hogy a formáció eddigi fellépéseinek illetve hangszertokból árult demófelvételeinek köszönhetően rövid idő alatt ismertté és elismertté vált a hazai zenei undergroundban. „Eddig azt hittük, hogy a hip-hop, a folk, a világslágerek és a jazz nem járnak éjjel-nappal kart karba öltve, itt meg úgy puszilkodnak, mintha ez mindig is egyértelmű lett volna.” – mondta Lovasi András, a Megadó Kiadó első embere. A Zuboly debütalbuma méltó a Megadó alapításakor megfogalmazott hitvalláshoz, mely szerint „olyan lemezeket fogunk kiadni, amiket büszkén lehet kitenni a polcra.”.
A főként fúvósokon és réz szócsövön megnyilvánuló Ágoston Béla, a szabadcsapat rangidős tisztje, otthonosan mozog mind a humoros zenei összekacsintások, mind a szenvedélyes kísérletezés terepén. A Dél-Alföldi Szaxofonegyüttes, a Budbudas, a Grencsó Kollektíva, a Kampec Dolores, a Folkestra és az Agostones jelenleg a Zubolyban éli ki zenei promiszkuitásának rejtett tartalékait.
A Busa Pista, a Busa Apuka és a Bí Madafaka mellett számtalan egyéb néven ismert Busa István egyszerre a szájdobolás nehézsúlyú bajnoka, utcai költő és megállíthatatlan rímimprovizátor. Busa civilben az Irie Maffia nevű reggae formáció tagja és a Gimmeshot kollektíva hip hop aktivistája. Egy szál mikrofonnal is képes emberek százait megmozgatni, és amíg áram alatt van a hangcucc, nem is hagyja abba. Be nem áll a szája.
Hock Ernő a nagybőgőjátéka adja a Zuboly zenéjének bólogatásra, táncolásra ingerlő lüktetését. Az elmúlt néhány évben a hazai jazz színtéren is elismerést szerző fiatal zenész, az Agostones és az Ágoston Kvartett mellett például az Omnifix nevű, élő zenére építő hip hop formáció tagjaként gördíti a minimalista grúvokat. Bár más projektekben swinges témákon is bizonyította tudását, a Zubolyban Busával kiegészülve egy elektronikus zenész teljes stúdióarzenálját megszégyenítő repetitíven dögös ritmusszekciót alkotnak. Egy zenésztársa megfogalmazásában: „Ernő masszív, mint egy úthenger.”
A moldvai dallamvilágot Benke Félix, a szájharmonika, a falevél, a doromb és a dob ifjú mestere viszi a Zubolyságba. Néha énekel is vagy kihívja szájdobban Busát. Semmi erőlködés, a népi muzsikás természetessége nála inkább lazaság, pimasz humor, mint pátosz.
« Vissza a főoldalra
« Vissza az előző oldalra
A Zuboly a hazai zenetörténet egyik legelképesztőbb vállalkozása. Az elmúlt két évben a brémai muzsikusok elszántságával zenélték, dalolták, regölték és reppelték végig hazánk minden valamire valóakusztikai terét. Zsuppal a hátukon megjárták már a söntések és színháztermek jótékony homályát és a modern művészeti galériák ragyogó fehér kiállítótereit. A Zuboly turmixgépében opera, operett, popslágerek, hiphop, beatbox-ritmusok, jazz-elemek, népdalok, szájharmonika- és falevél-szólók, nagybőgő, groteszk, népi hagyomány és a modern nagyvárosi folklór kavarog körbe-körbe – a végeredmény pedig élvezetes és lebilincselő. Nem is meglepő, hogy a formáció eddigi fellépéseinek illetve hangszertokból árult demófelvételeinek köszönhetően rövid idő alatt ismertté és elismertté vált a hazai zenei undergroundban. „Eddig azt hittük, hogy a hip-hop, a folk, a világslágerek és a jazz nem járnak éjjel-nappal kart karba öltve, itt meg úgy puszilkodnak, mintha ez mindig is egyértelmű lett volna.” – mondta Lovasi András, a Megadó Kiadó első embere. A Zuboly debütalbuma méltó a Megadó alapításakor megfogalmazott hitvalláshoz, mely szerint „olyan lemezeket fogunk kiadni, amiket büszkén lehet kitenni a polcra.”.
A főként fúvósokon és réz szócsövön megnyilvánuló Ágoston Béla, a szabadcsapat rangidős tisztje, otthonosan mozog mind a humoros zenei összekacsintások, mind a szenvedélyes kísérletezés terepén. A Dél-Alföldi Szaxofonegyüttes, a Budbudas, a Grencsó Kollektíva, a Kampec Dolores, a Folkestra és az Agostones jelenleg a Zubolyban éli ki zenei promiszkuitásának rejtett tartalékait.
A Busa Pista, a Busa Apuka és a Bí Madafaka mellett számtalan egyéb néven ismert Busa István egyszerre a szájdobolás nehézsúlyú bajnoka, utcai költő és megállíthatatlan rímimprovizátor. Busa civilben az Irie Maffia nevű reggae formáció tagja és a Gimmeshot kollektíva hip hop aktivistája. Egy szál mikrofonnal is képes emberek százait megmozgatni, és amíg áram alatt van a hangcucc, nem is hagyja abba. Be nem áll a szája.
Hock Ernő a nagybőgőjátéka adja a Zuboly zenéjének bólogatásra, táncolásra ingerlő lüktetését. Az elmúlt néhány évben a hazai jazz színtéren is elismerést szerző fiatal zenész, az Agostones és az Ágoston Kvartett mellett például az Omnifix nevű, élő zenére építő hip hop formáció tagjaként gördíti a minimalista grúvokat. Bár más projektekben swinges témákon is bizonyította tudását, a Zubolyban Busával kiegészülve egy elektronikus zenész teljes stúdióarzenálját megszégyenítő repetitíven dögös ritmusszekciót alkotnak. Egy zenésztársa megfogalmazásában: „Ernő masszív, mint egy úthenger.”
A moldvai dallamvilágot Benke Félix, a szájharmonika, a falevél, a doromb és a dob ifjú mestere viszi a Zubolyságba. Néha énekel is vagy kihívja szájdobban Busát. Semmi erőlködés, a népi muzsikás természetessége nála inkább lazaság, pimasz humor, mint pátosz.
« Vissza a főoldalra
« Vissza az előző oldalra